2010. április 11., vasárnap

TÉL HELSINKIBEN

... amit a legjobban gyűlölök. Ennél jobban semmit nem gyűlölök. A műmosoly lefagy a pofámról. Az igazi meg oda se megy. Helsinkiről olyan állati érdekes képeket tudnak mutatni a képeslapokon a trafikban, ahol nyaranta dolgozom, meg a tévében - egy trafikban dolgozom két éve, nyaranta. Undorító. Ide tényleg csak az jön, aki turista. Meg aki végképp nem tud máshol lakni. Belváros, jó, belváros, igen, az olyan burzsujoknak, mint Maanipulla, vagy Kappiitaila, a többi meg ugyanolyan kibaszott lakótelep, mint Ulánbátorban, nem mintha lettem volna Ulánbátorban, de a National Geographic-ban bárki megnézheti Ulánbátort - National Geographic is van a trafikban.
De el is lehet jönni hozzám, meg lehet nézni, hol élek, persze nem kell odajönni, ahol én vagyok, mert öt kilométerrel bármerre előrébb minden ugyanúgy néz ki, akár én élek, akár nem. Ott. Konkrétan így:


Meg van jégkrém is, azon floridai tengerpartok vannak, azoknak is a kurva anyját, ezek direkt idegesíteni küldik a kurva tengerpartjaikat a világba el.
A kurva anyjukat. Most nem is tudok se mást írni, se mást érezni, se-se-se, csak hogy a kurva anyjukat. A nyugdíjasoknak, akik becsoszognak napilapot venni, a kiscsávóknak, aki bejönnek rágóért, meg sportújságért, a szemükbe nyalt hajú buziknak és buzilányoknak, akik cigiért jönnek, és a tizenöt nadrágzsebükből alig tudják összekotorni az aprót, és van egy vas az állukban, egy másik a szemükben, egy harmadik az orrukban, és ezek vékony ezüstlánccal vannak összekötve, és nyilvánvalóan kell legyen még egy láthatatlan lánc, ami mindezt a pinájukkal, meg a faszukkal köti össze...
- inkább leírom a kedvenc Sentenced dalszövegemet.

Bleed

Burnt all the bridges I have passed
No looking back to the life I once had
-The hate for myself is all that's left now

"As blood runs down my arms
I feel peace in my heart..."

On my skin the razor blade is shining bright
The veins show clearly through, my blood is running wild

This wrath that runs inside my veins
This hate that burns inside the ruins of my heart
I've got to let it out
I can't control it anymore

"As blood runs down my heart
I feel peace in my heart..."

On my skin the razor blade is shining bright
The veins show clearly through, my blood is running wild
The deep red flowing within, longing to be free
A little pressure's all it takes to make me bleed...to death


Vérzem

Tovatűnt hídjaink lobogva égnek
Nincs, ki lássa, mi láthatatlan élve
Önemésztő kedvem: mellém telepedj!
Mesélj el mindent, semmit ne feledj!

Karomon vérem virága nyíljék
Üdve neked, Béke - te ritka vendég...

Bőröm pázsitján most borotvapenge jár
Én vénám harmatja már tomboló áradás

Dühöm, dúld eremnek falát
Szívem romkertjében gyújtogass
Hagyj el engem, szaladj, fuss, rohanj
Elkopott egyként zabolám s fogad

Karomon vérem virága nyíljék
Üdve neked, Béke - te ritka vendég...

Bőröm pázsitján most borotvapenge jár
Én vénám harmatja már tomboló áradás
Üdén rohanó rózsa, mi matt bíborban állt
Vérem, szökj, és váltságodért küldj nékem... halált

1 megjegyzés:

  1. „Piros vérben áll a tarló / s ameddig a lanka nyúl, / kéken alvad. Sír az apró / gyenge gyep és lekonyúl. / Lágyan ülnek ki a boldog / halmokon a hullafoltok. / Alkonyúl." (J. A.)

    VálaszTörlés